Tíz lépcső

Tíz lépcső
(Weöres Sándor)

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.
Valahogy mindíg ezek a sorok jutnak eszembe István dalait hallgatva, képeit nézegetve. Talán nem véletlen.
Talán el kellene mindannyiunknak gondolkodni...
Annyi minden fölös kacatot próbálnak az újságírók, a menedzsment, a csatorna Istvánra, a művészetére aggatni, holott ő maga, az ember és a művész. Miért kell ennél több a világnak?
Én azt mondom, hogy egyetlen dologra vágyom igazán. Kettesben lenni a dalaival, és átengedni magam az érzéseknek.



Ez a bejegyzésem megjelent a ning-es közösségi oldalon